• humgor

Szeged bombázása – egy történet kapcsán a makettezésről

A makettezés egy hobbi, ezen belül a harci makettek összeszerelése is az. Annyi a különbség a polgári makettekkel szemben, hogy sokszor felmerül a történelmi szál és háttér is. E kapcsán egy érdekes dologról emlékezünk meg.



Forrás: Fortepan National Archives


Néha felmerült a kérdés – főleg laikusokban- hogy miért készít például valaki II.-ik világháborús német maketteket. Itt a történeti hátérre, Németország II.-ik világháborús szerepére utalnak. Én nem tudom a választ, mert én soha nem építettem még II.-ik világháborús német haditechnikát. De érdekességképpen pont a másik oldallal – a szövetséges amerikai légierővel - kapcsolatos történetet osztok meg egy kis történelembe ágyazva.

Rengetegen építenek második világháborús amerikai és angol bombázókat is. Nagyon szerettem mindig ezeket a gépeket is, de mindig, ha egy ilyen makettet látok összeépítve, eszembe jut:


vajon ennek a gépnek az eredetije bombázta a szülővárosomat a II.-ik világháborúban?

Kisebb gyermek voltam, amikor anyai nagymamám először elkezdett mesélni a II. világháborúról. Szegeden élte át, ráadásul két kis gyerekkel. Én is már 43 éves vagyok, Ö pedig már 101 éves lenne. Nyilván, amikor Ö mesélte a történeteket egy olyan ember szájából halottam, aki személyesen átélte ezeket. Rengeteget mesélt Szeged bombázásáról. Érdekes volt személyesen hallani egy olyan ember történetét, aki civilként, egyszerű emberként élte meg a világégést, és egy idő után kezdtem utánanézi a történelmi háttérnek is, kiegészítve a nagymamám elbeszéléseit.





A Magyarország és az Egyesült Államok közötti formális hadiállapot beállta után, 1942 őszén az amerikai hírszerzés, az Office of Strategic Services (OSS), a CIA elődje megkezdte a bombázandó magyarországi célok azonosítását. Az első céllista 54 objektumot tartalmazott, a vasúti közlekedés (rendező pályaudvarok, pályaudvarok, vasúti csomópontok, vasúti hidak, járműjavítók stb.), repülőterek, a hadiipar területéről. 1943 nyarán és kora őszén a szövetségesek intenzív légi felderítést folytattak adataik pontosítása érdekében. A nagy sebességű brit Mosqito felderítő repülőgépek szinte akadálytalanul fényképeztek a magyar légtérben.

Az amerikai gazdaság háborús átállítása, a légierő kiépítése és a szövetségesek olaszországi partraszállása 1944 elejére megteremtették a Magyarország elleni légitámadások lehetőségeit. Elkészültek a dél-olaszországi repülőterek, ahonnan az amerikai nehézbombázók képesek voltak elérni a magyarországi célpontokat. Ebben az időszakban – már csak földrajzi fekvése miatt is – Szeged is az angolszász erők célkeresztjébe került: felkeltette a szövetségesek figyelmét mind a repülőtere, mind a vasútállomása. Jelentős településnek számított élelmiszerraktárai miatt, valamint a német Dél-Ukrajna Hadseregcsoport (Heeresgruppe Südukraine) fontos utánpótlási vonala is a városon keresztül húzódott.


A normandiai partraszállás előtt négy nappal a vasúti közlekedés szétrombolása volt a cél, hogy így nehezítsék a német csapatok átcsoportosítását. Ennek részeként érte Debrecent pusztító légitámadás 1944. június 2-án, ahol az amerikai 15. légi hadsereg olasz földről Ukrajnába tartó B17-es nehézbombázói csaptak le az első ingabombázó hadműveletben, a „Frantic Joe-ban”. Azonban nemcsak Debrecen, hanem Nagyvárad, Kolozsvár, Szolnok, Miskolc mellett Szeged is. A támadásokban a 15. légi hadsereg mind az öt bombázó egysége részt vett, amelyek közül a 49. egység három bombázócsoportja Szolnokot, egy pedig, a 454-es, Szegedet támadta.




Az első szegedi támadásra 1944. június 2-án reggel került sor. Amerikai Liberátorok egy csoportja délelőtt 9 óra tájt a város felé repült, mire odalent azonnal riadót fújtak. Városszerte zengtek a légószirénák, és aki csak tudott, menedék felé rohant.


Megszólaltak a szirénák, de először csak átrepültek a Liberatorok, nem bombáztak. Azonban a nyugalom nem tartott sokáig, a 454. egység 34 darab B-24-ese 10 óra 5 perc körül a rendező pályaudvart célozta. A bombaszőnyeg azonban pár száz métert elcsúszott: romhalmazzá vált több alsóvárosi utca.

Június 2-án és augusztus 20-án a rendező pályaudvart célozták, de mindkét esetben elsősorban Alsóváros utcái pusztultak. Július 3-án a vasúti hidat próbálták megsemmisíteni, de helyette többek között a klinikák, a püspöki palota, a piarista gimnázium (a mai Bolyai épület), és az újszegedi kendergyár szenvedett el találatokat. Augusztus 24-én, az ismét megsérült kendergyáron kívül, rombolóbombák sújtották a Mezőgazdasági Közraktárak Rt. és a Futura szövetkezet raktárépületeit, a Sylvániafatelepet, a Tisza-pályaudvart, a vasúti hídra felvezető viaduktot. Öt nappal később szintén a raktárok és az állomások pusztultak, valamint a Magyar Petróleum Rt. szőregi telepe. Szeptember 3-án Felsőváros szélén, a Csillag tér közelében halt meg a legtöbb áldozat, amelynek utcáira tizenkét bomba hullott. Nyolc bomba eltalálta a vasúti hidat, leomlott a második és harmadik pillér közötti rész. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy a szintén találatot kapott gyermekklinika betegeit pont az előző nap telepítették ki Alsóközpont (ma: Mórahalom) területére.


A nyugati szövetségesek részéről összesen hat légi támadás érte Szegedet és további négy a tanyavilágát. A várost az amerikaiak 1944. június 2-án, július 3-án, augusztus 20-án, 24-én, 29-én és szeptember 3-án bombázták.


Szóval, ha valaki megkérdezi, hogy miért építünk mi makettezők harci maketteket, ilyen meg olyan dolgokat, akkor én csak az én személyes válaszaimat tudom adni. Szerintem minden harci gép, amelynek a kicsinyített mását megépítem, egy fantasztikus harcjármű. Minden ilyen gép az én szememben technikatörténeti kuriózum. És minden szépen összeépített makett, amely harci, az én szememben egy alkotás, amelyen az alkotója rengetget dolgozott az adott kittel, hogy a tudása legjavát beleépítse a munkába.
213 megtekintés0 hozzászólás