Special Hobby A-20B Boston 1/72 UTK-1 toronnyal. Blazsek Attila

Frissítve: feb 26

Attila ismét egy érdekes repülővel jelentkezett. A "Lend-lease-act" keretén belül a Szovjetunióba szállított angol és amerikai gépek közül egy A-20B-vel makettjével.




BLAZSEK ATTILA:


A II. világháborús repülős témakörben nagy kedvenceim a "Lend-lease-act" keretén belül a Szovjetunióba szállított angol és amerikai gépek. Az A-20 Boston különösen a "liblingem", hiszen a gimis koromban ronggyá olvasott Tobak Tibor könyvek visszatérő mellékszereplője volt, mint a keleti fronton az Il-2-es repülő tankok mellett a másik nagy számban bevetett csatarepülő. Hazánk felett is megfordultak, a Vörös Hadsereg Magyarországon legnagyobb számban bevetett csapásmérő gépe volt az IL-2-es mellett. 1944-45-ben le is lőttek fölöttünk néhányat, többek között Csór, Esztergom, Igal és Sárosd légterében.





Magáról a készletről annyit tudnék mondani, hogy tipikus cseh "shortrun", ennek minden pozitívumával és negatívumával.

A legnagyobb előnye, hogy egyáltalán van – ezen gyártók többnyire olyan ritka, vagy kevéssé ismert típusokat is kihoznak, amikkel a nagyok nem is foglalkoznak. Sajnos nem kevés csiszolásra, tömítésre és mr. Surfacerre volt szükség. Ez utóbbival sajnos kicsit meg is szívtam, a finom glettpor valahogyan visszakerült a futóaknába, onnan pedig be a kabinba. Így az apró szemcsék feltapadtak a kabin üvegre, természetesen belülről. Nem is sikerült maradéktalanul eltávolítani azokat. Tudom, hogy amatőr hiba, figyelmetlen voltam. A kabin kialakítására egyébként a kelleténél nem fordítottam nagyobb figyelmet, hiszen így csukott állapotban szinte semmi nem látszik a belső térből. Az Eduard és a CMK tudomásom szerint egyébként gyárt a készlethez gyantát/fotomaratást, amivel a kabin is csinosabbá tehető, amennyiben annak felső részét nyitva szeretnénk elkészíteni. A sztenderd amerikai interior-greent követően a műszerfal, a rádió- és a célzó berendezés matt-fekete színezést kapott.


Az alapozást az AK fekete „Primer And Microfiller” termékével végeztem. Általában mindig ezt az alapozót használom, figurához, harcjárműhöz, repülőhöz egyaránt. Kiváló termék, egyetlen hátránya, hogy az oldószeres jellegből adódóan kicsit erős a szaga.


Létezik belőle egyébként fehér és szürke is, így ki-ki válogathat ízlése szerint. Alacsony nyomáson szoktam kifújni, mert borzasztó illékony. Erősebb nyomásnál a szárnybekötéseknél, vagy máshol, ahol „örvénylik” a levegő, hajlamos narancsbőrösnek lenni, vagy esetleg „kopogni” - azaz a festék részecskék már eleve félig- vagy teljesen megszáradva érnek a felületre. Szóval nekem a kis nyomás vált be. Hígítani nem szükséges, teljesen folyékony állagú. Ha valaki mégis feltétlenül szeretné, az AK Xtreme-Cleaner-ével teheti meg. Egyébként a sima nitró-hígító is megteszi, ez utóbbival azonban ésszel kell bánni, mivel a műanyagot és a gumit is marja. A szórópisztoly gumitömítései pl. ragyogóan fel tudnak tőle keményedni.



A fekete alapozást követően jött az egyik legszöszölősebb munka, a „marbling”.

Ez a „blackbasing” – és előárnyékolás technikával kevert eljárás. Arra szolgál, hogy a festést követően a kamuflázsnak legyen egy kis textúrája, és ne úgy nézzen ki, mint egy Matchbox festése. A lényege, hogy a panelvonalakat kihagyva agyonhígított (75-80%) matt fehéret fújok fel, alacsony nyomáson (0,8-0,9 bar). Ez lehet Vallejo, lehet Tamiya (vagy más termék, én ezeket használom. Az AK-Real Colorja nekem pl. erre a célra nem vált be, viszont minden másra nagyon.). A száradási időt kissé elnyújtó retarder használata erősen javallott, mert az akrilhígító illékonysága miatt folyamatosan takarítgatni kell majd a dűznit és a tűt, a rászáradt festéktől. A fehéret „kukacolva” kell felvinni, azaz apró körkörös mozdulatokkal. Nem baj, ha elsőre nem ad homogén felületet, annyiszor lehet megismételni, ahányszor csak kell. Menet közben rá lehet erősíteni, de ahol pl. túl sok lett, ott egyszerűen átfújni feketével. Nálam gyakran előfordul, hogy nem veszek észre kisebb panelvonalakat, ezeket ilyenkor feketével egyszerűen csak áthúzom.



1. ábra - A "Marbling" effekt végső mintázata a paneleken:

Fotó: Blazsek Attila dvmodel.com


2. ábra-3. ábra: A "marbling" így néz ki a teljes gépen:

Fotó: Blazsek Attila dvmodel.com

Fotó: Blazsek Attila dvmodel.com

Mikor ezzel megvoltam, jött a festés. Ugyancsak „túlhígított” színekkel, a géptörzs aljával szoktam kezdeni, és rétegről-rétegre, szinte ködölve viszem fel a színeket. Aztán amikor a foltozás kialakítására, azok kontúrjaira kerül a sor, ott jöhet a „sűrűbb” festék. Én az ehhez hasonló bonyolultságú foltozást, viszonylag nagy átszóródással általában szabad kézzel végzem. Ha határozottabb átmenetre van szükség, vagy mondjuk egyáltalán nincs átszóródás, akkor jön az Ammo „Masking Putty”-ja, vagy esetleg szimplán a maszkoló szalag. A színek felvitelét addig folytattam, amíg kellően nem határozottak, de az ez előtt felvitt marbling-effekt még rendesen átlátszik. Érdemes kissé túleffektelni, főleg ha matt- vagy selyemfényű lakkot használunk. Ez utóbbi termékek klassz, egységes fénytörést adnak, és megvan az a pozitív tulajdonságuk, hogy bizonyos keretek között homogén felületet produkálnak. Csakhogy nekünk most nem erre van szükségünk.


Sokszor jártam úgy, hogy a fáradtságosan felvitt marbling a lakkozás után egészen egyszerűen eltűnt. Úgyhogy nem gond, ha ennél a fázisnál az átlátszó effekt kicsit jobban bántja a szemet, a fedő festékrétegek pedig vékonyabbnak tűnnek. A lakkozás a helyére fogja tenni az árnyalatok közötti egyensúlyt.

A festéshez egyébként a szokásos Vallejo, Tamiya, Gunze és AK festékeket, lakkokat használtam. A kopás effekteket a hagyományos szivaccsal pötyögtetős megoldással, valamint az AK remek alumínium színű akvarell-ceruzájával készítettem, ezt azonban csak a legvégén, az utolsó réteg félmatt-lakkozást követően.


4. ábra - Fényes lakkozást követően. A képen látszik a "marbling" effekt végső állapota is:

Fotó: Blazsek Attila dvmodel.com

A kamuflázs festése után a matricázás előtt én minden esetben fényes lakkot alkalmazok. Erre a célra az AK „Intermediate Gauzy Agent Shine Enhancer” termékét szoktam használni. Teljesen folyékony állagú, hígítás nélkül szépen kifújható. Eredetileg fémszínű gépekhez ajánlja a gyártó (tényleg szépen megtartja az eredeti fémes csillogást, és nem fojtja le, mint más lakkok), én azonban széles körben használom más, „színes” repülőkhöz is. A matricák alatt így még kevésbé keletkezik buborék, illetve nem lesz a hordozó film alatt fehéres színe. A Decal Adapter használatát azonban nem váltja ki teljesen, minden esetben azzal szoktam kezelni a matricákat, gyártótól, minőségtől függetlenül.


Az UTK-1 toronyhoz szükséges gyanta és réz átalakítók mind benne vannak a dobozban.

A matrica lap két változat elkészítésére ad opciókat, én az „Adolf-nose artos”, 20-as farokszámmal ellátott változat mellett döntöttem, ami a 8. gárda bombázó-ezred 221. bombázó osztályában 1944-45 között teljesített szolgálatot. A matricák javarészt szép vékonyak, de a felségjelzések meglehetősen vastagra sikerültek, elkélt némi AK decal-adapter, hogy szépen a panelvonalakba simuljanak.


Az építéshez nemigen használtam feljavítókat, kivéve a gyanta futóműveket (Armory Models Group AW48307 Douglas A-20 B/C Boston wheels). Nem tetszett, hogy a mellékelt futó jellegzetes diagonál-gumi mintázata lemaradt, így azt a fenti szép, és nem is drága kerekekkel pótoltam. Az építés közben felhasználtam még az MH-Models cég maszkoló fóliáit, vegyes érzésekkel/sikerekkel. A méretük pontos, de a túl merev anyag miatt nem simulnak rá szépen a felületre, így a kabinfestéskor maradt a javarészt hagyományos ecsettel javítós-fogpiszkálós megoldás. Egyéb kiegészítést nem használtam, a fentiektől eltekintve a gép teljesen out-of-box.



Fotó: Blazsek Attila dvmodel.com



Fotó: Blazsek Attila dvmodel.com

Fotó: Blazsek Attila dvmodel.com

Fotó: Blazsek Attila dvmodel.com

Fotó: Blazsek Attila dvmodel.com

Makett: A-20B Boston 1/72 UTK-1 toronnyal.

Építő: Blazsek Attila

Gyártó: Special Hobby

Méretarány: 1:72


113 megtekintés0 hozzászólás