Operation Desert Storm. Egy 30 éves évforduló 1-rész.

Frissítve: feb 1

Több évforduló is lesz idén, az egyik legjelentősebb az I. Öböl-háború 30 éves évfordulója, illetve annak szakaszai kapcsán.




A háború előzménye, kezdete, hogy az iraki csapatok 1990. augusztus 2-án, helyi idő szerint hajnali 2 órakor rohanták le a szomszédos Kuvaitot. Az irakiak egy viszonylag kis hadsereggel támadták meg az olajban gazdag államot, amelynek uralkodója, Dzsaber al-Ahmed al-Szabah azonnal Szaúd-Arábiába menekült. Az irakiak több száz külföldi foglyot is ejtettek, akiket élő pajzsként használtak iraki és kuvaiti laktanyák és gyárak körül. Azonban szerencsére őket még a szövetséges támadások előtt szabadon engedték. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa elítélte az akciót (1990. augusztus 2., 661. számú határozat), és szankciókkal sújtotta Irakot.


Hosszas sikertelen diplomáciai tárgyalások után 1990. novemberében az ENSZ határidőt adott Iraknak, hogy 1991. január 15-éig vonja ki csapatait.

Egyben felhatalmazta a nemzetközi koalíciót, hogy „bármilyen szükséges eszközzel” kényszerítsék ki az iraki együttműködést. Ez a "kikényszerítés" indult el 1991. január 17.-én. Az 1991-es öbölháború az egyik legutolsó nagyszabású konvencionális háború volt a történelemben. A konfliktus során az szövetséges és iraki erők a sivatagban vívták meg minden idők egyik legnagyobb páncélos ütközetét, amelyben előbbiek megsemmisítő vereséget mértek utóbbiakra; minimális saját veszteség mellett az amerikaiak egy hadosztályra való iraki páncélost semmisítettek meg.



Fotó: Ian Black


Lényegesebb dátumok az események kapcsán:


Irak lerohanja Kuwait-ot: 1990. augusztus 2.

Operation Desert Shield: 1990. augusztus 1. – 1991. január 17.

Operation Desert Storm: 1991. január 17. – 1991. Február 28.



Az nagyon más volt ezzel a háborúval, hogy ez volt a világtörténelem első olyan háborúja volt, amely gyakorlatilag teljes, élő közvetítéssel ment a televízióban - főleg a CNN miatt. Én akkor 13 éves voltam, és mivel Magyarországon az 1990-es rendszálváltás után a minden csatorna szabadon elérhető volt, gyakorlatilag "végignéztem" fotelből a háborút, mint az egész világon sokan.

A szövetséges oldalon 956 000 katona, 3 318 harckocsi, 8 repülőgép-hordozó, 20 cirkáló, 20 romboló, 5 tengeralattjáró sorakozott fel, közel 30 országból. A Kuvait felszabadítására összeálló koalíció legnagyobb erejét az Egyesült Államok adta: közel hétszázezer jenki katona került áttelepítésre a Perzsa (Arab)-öböl térségébe; a korszerű, szinte vadonatúj M1A1 Abrams harckocsikkal megtámogatott több hadosztálynyi szárazföldi erő (amit a hadsereg és az egyébként is expedíciós hadviselésre felkészített tengerészgyalogság adott vegyesen) mellett több ezer repülőgépből, álló légiflotta és a második világháború óta összeálló egyik legnagyobb hadiflotta volt hivatott biztosítani a mennyiségi és minőségi túlerőt az irakiakkal szemben.



Fotó és építő: Kovács András

Az amerikai hadszíntéri parancsnok, Norman Schwarzkopf tábornok végül a teljes koalíciós haderő főparancsnoka lett - irányítása alatt a légi és szárazföldi műveletekben alig egy hónap alatt legyőzték az iraki haderőt. Ebből oroszlánrészt vállaltak az amerikaiak (például Délkelet-Irakban a sivatag közepén megvívták a történelem egyik legnagyobb páncélos ütközetét, amelyben tönkreverték az ellenfelet).



Fotó és készítő: Kovács András

És hogy kis hazánkat se felejtsük ki: Magyarország egy negyven fős egészségügyi alakulattal vett részt az öbölháborúban (hogy a kuvaiti olajkutak eloltásában játszott magyar szerepről most ne is beszéljünk).


Az évforduló alkalmával idén kiemelten foglalkozunk az esemény makettes szemszögével, az elérhető kittekkel, kiegészítőkkel és a háttérrel.

Ajánlott írások:












217 megtekintés0 hozzászólás