Kovács András - Alföldi Tanya 1944. október - dioráma 1/35

Frissítve: márc 9

Ez egy fantasztikus dioráma egy fantasztikus háttér történettel. A dvmodel.com ezért is jött létre, hogy egy-egy építés mögött meglássuk a technika mellett az embert és a történetet is. András megint egy nagyon jó anyaggal jelentkezett.







Kovács András:




ALFÖLDI TANYA


A tanya diorámámat még régen, 2006-ban készítettem, azóta már nagyon sok dolgot máshogy és jobban tudnák megcsinálni. Sok olyan részlet van rajta, amit már azóta meg lehet készen vásárolni (Lőcsös szekér, Királytigris belsővel, bútorok, bicikli, stb.)

Szerettem volna, ha itt is felelevenítenénk ezen az oldalon, mert érdekes olvasmány lehet a fiatal érdeklődőknek és az „öreg motorosok” is hátha örömmel olvasgatják, nosztalgiáznak.

Inspiráció


Kiskorom óta nagyon sokat hallottam a Szüleimtől, Nagyszüleimtől a tanyavilág szépségeiről. Én sajnos már nem éltem tanyán, de mindig is szerettem volna a Nagyszüleim tanyáját megjeleníteni, egy kicsit átérezni az akkori élet nehézségeit, hétköznapjaikat. A Szüleim Túrkevéről származnak, Nagyanyám sokat mesélt arról az időszakról, amikor a II. világháború idején a német csapatok a lakóhelyük közelében állomásoztak.


Történelemi háttér


1944 októberében Királytigris harckocsikat küldtek ki – a Werhmacht 503. nehézpáncélos osztályának 3. századából – Szolnokról, a debreceni csatába segítségül. Egy tucat harckocsi déli irányba indult Szolnok – Törökszentmiklós – Mezőtúr – Túrkeve – Kisújszállás útvonalon. Az északi csoport pedig Fegyvernek – Kenderes vonalon közelítette meg Kisújszállást. A tanyán álló PzKpfw VI.B Tiger II. harckocsi a déli csoportba tartozott.

Az általam megjelenített túrkevei tanyán a német harckocsizók éjszakára megpihentek a tanya akácfái alatt, amely fedezékül szolgált az orosz repülőgépek elől.

A tanyát úgy ábrázoltam, hogyha Nagyanyámékat „lekicsinyítenénk”, akkor a tanya ugyanazt a képet mutatná, ami az emlékképeikben élt, ugyanazokat az eszközöket, állatokat, tárgyakat, láthatnák maguk körül, amit 1944-ben használhattak.

Terv


A tanya makett megalkotása hosszú folyamat volt, többszöri megszakításokkal. A végleges formát Nagyanyámmal közösen találtuk ki. Hétvégéket töltöttem nála a tanyáról és az akkori időkről beszélgetve, és folyamatosan alakult ki bennem a tanyájuk képe. Vázlatrajzokat készítettem az épületek elhelyezkedésről, nagyságáról, kialakításukról, mely alapján megszületett a dioráma végleges formája. A dioráma 120 x 90 cm-es préselt falapon van. Először az épületek elhelyezkedését határoztam meg és később a kút, a fák és a tank pontos helyét rajzoltam fel a fa alapra. A lakóház, az istálló és az ólak méreteit Szüleim segítségével határoztuk meg.

Terveim szerint, először a lakóházat, majd az istállót, az ólakat és a budit, a végén pedig a gémeskutat készítem el. A ház tetejét leemelhetőre terveztem, hogy a belső kidolgozás is látható legyen. Az épületek leragasztása után a talaj és a növényzet, az emberek és az állatok kialakítása következett. A tank külső és belső elkészítéséhez csak ezután fogtam hozzá.






Lakóház kívül és belül


A lakóház falait oldalanként gipszből öntöttem ki a vályogházakra jellemző megfelelő vastagságban. Az oldalfalak zsaluzása közben már kihagytam az ajtók, ablakok helyét. A falak száradását követően összeragasztottam a házat kétkomponensű Uverapid-dal. A rések tömítése érdekében gipsszel gletteltem a hibákat, repedéseket és eltüntettem a ragasztások hézagait. Miután elkészült a felépítmény gipszet öntöttem a padlókhoz is. A kamra és a spájz döngölt földjével különösebb munka nem volt, a szoba hajópadló mintázatát, majd a konyha kockakő mintázatát és a tornác kistéglás kövezetét körző hegyével bekarcoltam. A kemencét és a beépített sparheltet ugyancsak gipszből öntöttem ki. A tűzhely ajtaját és fogantyúját is a kornak megfelelően készítettem el.




A külső és belső meszelést diszperzittel végeztem, függőleges irányban, hogy az igazi meszelt falhoz hasonlítson. A ház lábazatának kék színét színező pasztával kevert diszperzittel oldottam meg. (A mai tévhittel ellentétben a tanyák nem romos, elhanyagolt állapotúak voltak, hanem éppen ellenkezőleg évente kétszer is meszeltek; a házat, a gazdasági udvart és környékét mindig rendben tartották.)


Bekerültek a helyükre az ajtó- és ablakkeretek, melyek anyaga 2 mm-es műanyag lemez. Ezt követően saját készítésű műanyag profilokból elkészítettem az ablakokat úgy, hogy élethűek legyenek, de üvegeket nem raktam bele. A zsanérokat és fogantyúkat rézdrótból hajlítottam. A kazettás ajtókat fúrógépbe fogott marófejjel alakítottam ki és ezek is megkapták a kilincseket, zsanérokat. A nyílászárókat acryl barna festékkel festettem le, híg olajos befolyatással árnyékoltam, és szárazecseteléssel kiemeltem az éleket.









A tanya berendezéseinek nagy részét 2 mm-es műanyag lemezből farigcsáltam ki. A bútorokat, berendezési tárgyakat az Apukám Szüleinek parasztházából mintáztam meg.


Egy-két érdekességet emelek ki csak a bútorokról. Pl. a tükrös szekrénybe igazi 2 mm-es tükröt vágattam; a faliképeket lekicsinyítettem számítógéppel, kinyomtattam és bekereteztem; a vázát fúrógépbe fogott fából esztergáltam; az ágyneműt pillanatragasztóval „varrtam” és vattával tömtem ki; az ágytakaró motívumait, pedig piros tollal „hímeztem”; a szobában lévő órát az ópusztaszeri falumúzeumban lévő óráról mintáztam. A konyha ábrázolásánál is a valósághű dolgokra törekedtem. Pl. krumpli pucolás; kihúzott konyhaszekrény fiók, a kormozódás a tűzhelynél. Az evőeszközök és az edények Aber fotómaratások.




A kamrába – többek között – a kenyérsütéshez használt eszközöket tartották. A teknőt maróval vájtam ki, a sütőlapátot fából, a szitát pedig műanyagból csináltam. A spájz sajnos csak fotókon látszódik, de ez engem nem akadályozott meg abban, hogy ne dolgozzam ki.


Mélyhúzással készítettem befőttes üvegeket az inggallér merevítőjéből, a benne levő uborkák pedig válogatott kisméretű zöldre festett rizsszemek. A felakasztott sonka és kolbász Verlinden gyártmány.

A lakóház levehető tetejénél a mennyezet természetesen gerendás, fehérre meszelve. A tető cserepezése egy elég hosszú és fárasztó folyamat volt. A cserép készítésén sokat gondolkodtam, végül cégeknél található munkavédelmi figyelmeztető táblákból (dohányozni tilos, védőszemüveg használata kötelező) alakítottuk ki Öcsémmel. Az A4-es formátumú, 1 mm-es műanyag lemezből először 10 mm-es csíkokat vágtunk, ezután 4 mm-enként az aljától 6 mm-ig bevágásokat csináltunk (a cserepek „fűrészfog” mintára hajlítgatása érdekében). A cserepek aljának két sarkát lecsíptem és utána egyesével kireszeltem a „hódfarok” mintázatot. A cserepeket 20 cm-es csíkokból ragasztgattam egymás mellé és fölé, alulról kezdve. A kéményt gipsz öntvényből készítettem és körzővel belekarcoltam a téglamintákat. A tetőt lezáró fa deszkázatot és a tanyán fellelhető összes, ehhez hasonló deszkákat balsa fából „gyártottam”.





A tornác oszlopai és gerendái falécekből vannak és a cseréplécek is felkerültek a cserepek alá. Az oszlopok aljába a könyöklőket is a helyére ragasztottam, melyek ugyancsak a fentebb leírt módszerrel – körzővel – készültek. A szögek helyét is körzővel lyukasztgattam. A tornác ajtón lévő vaspánt 0,25 mm-es műanyag lemezből van, a másik oldalról körzővel kialakítva a vasszögek fejét. A tornácra paprikafűzért is akasztottam, hogy még élethűbb legyen.


Istálló, Ólak és a Budi


Az istálló is a lakóháznál ismertetett technológiával készült. Az ajtó tolózárral ténylegesen működtethető. Ide tartozik a falnak támasztott kasza és gereblye is. A kasza hurkapálcából, rézlemezből, a gereblye pedig fogpiszkálóból készült. A trágya kihordására alkalmas targonca (talicska) eredetije az Indul a bakterház című filmben található.

Az ólak és a budi készítésénél már rutinosabban ment az építkezés, gyorsabban haladtam, meg ezek az épületek kisebbek is! A budi fontos részlete a papír megléte, a bezárható ajtó (riglik), így már használható!

A tyúkólba keresztbe rudakat ragasztottam az ücsörgő tyúkoknak és persze a mellékterméket is megjelenítettem. Az ólajtóra rákerült a tyúkajtó is, ahol Anyukám kisgyerekként előszeretettel bujkált. A disznók megkapták a kistéglás karámjukat, nehogy széttúrják az ólat! A kerítésüket erősebbre csináltam, és az ajtó persze itt is működik. Mindenütt erőteljesebb koptatást és koszolást alkalmaztam, a falakat leverődöttre, sarasra, koszosra festettem.







Lőcsös szekér


A szekér méreteinek meghatározásában nagy segítséget jelentett egy régi Ezermester (75/10) újság, amibe egy M1:12 méretű szekeret gyártott és műszaki rajzokkal szemléltetett cikket küldött be egy lelkes modellező. A rajzon szereplő méreteket lekicsinyítettem M1:35-re, fotók alapján és igazi szekerek működésének tanulmányozása után munkához láttam. A szekeremet fenyőlécekből, hurkapálca, fogpiszkáló és balsafa lemez felhasználásával gyártottam. A vaspántok műanyag csíkokból, a lőcsök forrasztóónból, a vaskarikák rézdrótból vannak. Csak a kerékagyat és a karimát esztergáltattam a többi saját gyártás. Rakományként két búzás zsákot „varrtam” egy régi nadrágból, amit vattával tömtem ki.





Udvar


A gémeskúthoz Y alakú gallyat kerestem, átfúrtam és rézcsappal függesztettem rá a gémet, arra pedig koloncnak követ raktam. Az ostort két gyomnövény szárából csapoltam össze, a végére műgyanta favödröt erősítettem. A kút fenyőlécekre ragasztott fadeszkákból van, a vályú fatönkökön áll. A benne levő víz gyertyazseléből készült és a vályú kifolyójához a libák által kedvelt tócsát „folyattam”.

Az udvaron található másik fontos részlet a szalmakazal, amit hungarocell alapra felhordott gipszből formáztam és darabolt ecsetszőrrel borítottam be, a rögzítésére szolgáló téglákat gipszből öntöttem és cérnával kötöztem fel, ahogy eredetileg lehetett.

A galambdúc eredetijét a Mátrában fényképeztem le, de régi galambász könyvekben is szerepelt ilyen kialakítású dúc. A rúd tejoltó galaj gyomnövény szárából van, a deszka részek pedig az ismertetett technológiával készültek. Belül szalmával béleltem a galambok helyét, Tamiya csibéből lettek az ülő galambok. A ragadozó állatok ellen (macska) ólomfóliából lemezborítást alkalmaztam a talaj fölött.




Az udvaron található akácfák törzse és ágai elszáradt juhar gallyakból készültek körzővel bekarcolva, hogy az akácra jellemző durva fakérget szemléltessem. Gallyaknak tejoltó galaj gyomnövényt szedtem, kiszárítottam, lecsipkedtem róla a leveleket, virágokat (ebből lett a vázába a virág) és pillanatragasztóval az ágakra rögzítettem. A gallyakon lévő sárgult levelek „vasutas” falevél szóróanyagból vannak.

„Álom egy tanya, állatok hada”: a tanya készítése során ez az érzés vezérelt. Fel akartam vonultatni az összes állatfajtát, ami a világháború idején jellemezte a tanyákat. Természetesen egy tanyán jóval nagyobb számban voltak jószágok, de a hely szűkössége ezt nem engedte. Olyan érzés is volt bennem, hogy a régi elfeledett magyar állatokat mutassam be a tanyámon (pl.: szürke marha, magyar tarka, komondor, kuvasz, mangalica...).

A tanyámon szereplő figurák műgyanta öntvények, melyeket a kiállítások börzéin vásároltam. A gazda kalapot kapott, a kisfiú pedig puliszkát a kezébe. A gazdasszony vödrei is valamilyen figura készletből kerültek a kezébe.





Királytigris harckocsi


Az alap makett – melyet kiegészítők és saját magam által gyártott alkatrészekkel fel akartam javítani – a Tamiya cég gyártmánya. Megszereztem hozzá a Japánok szemenkénti lánctalpát is, ami jól vizsgázott nálam, akárcsak a tank. A Királytigris harckocsim teljes belső és külső kidolgozottsága érdekében beszereztem a piacon fellelhető összes kiegészítő készletet. Felhasználtam az építéshez a Verlinden belsőt és a motor műgyanta mását is, további termékek: Aber külső fotómaratás, Eduard kötényezés, Verlinden lőszerek, fém esztergált lövegcső maratott csőszájfékkel.

A Tamiya páncélosa és a Verlinden belső kiegészítése is jó volt alapnak. További részletezéseket és sajnos több helyen cseréket és pótlásokat kellett eszközölnöm ahhoz, hogy elérjem az általam elfogadottnak ítélt részletességet.

A Királytigrist zimmerit réteggel láttam el kívülről, amit én készítettem putty rétegbe nyomkodott csavarhúzóval az egész függőleges felületen!

Mivel nem sok idő telt el a nagyjavítás óta, nem csináltam a külsőt nagyon kopottasra, rozsdásra, de azért lövésnyomokat, sarat megjelenítettem rajta.