• humgor

Hobby Boss Pz.Kpfw.VI Sd.Kfz.182 Tiger II - Henschel July-1945 Production - Blazsek Attila munkája

Attila több munkáját láthatták már az oldalon - most is egy nagyon érdekes építéssel jelentkezett. Ráadásául az építés fotó mellé egy nagyon részletes és jól megírt recenziót is írt.




Blazsek Attila:


Körülbelül öt éve vásároltam Hobby Boss készletet, a hobbi újrakezdése gyanánt. Egy 72-es repülőről van szó. Nem ismertem a márkát, hiszen amikor gimis koromban még nagyüzemben maketteztem, még nem létezett. Meg kell mondjam, borzasztó csalódás volt: viszonylag szép és pontos illeszkedések, de az alkatrészbontása olyan elnagyolt volt, mint egy játékrepülőgépnek. A matricák kb. 1 év után besárgultak, anélkül, hogy különösebb környezeti behatásnak lettek kitéve, úgyhogy egy fogadalom következett, miszerint soha az életben nem fogok Hobby Boss terméket vásárolni. Na ez a fogadalom tartott ki 2019-ig, amikor a mások által 48-as méretben már nem gyártott Me-262-b1/U1 éjszakai vadászát becápáztam, illetve amíg 2020 szeptemberében egy barátom meg nem kért, hogy építsem neki meg ezt a Tiger II-est (Pz.Kpfw.VI Sd.Kfz.182 Tiger II - Henschel July-1945 Production).


Vegyes szájízzel vágtam neki, mert erőteljesen éltek bennem a korábbi rossz tapasztalatok a gyártóval kapcsolatban.





Meg kell mondanom, nagyon pozitívan csalódtam. A jármű szinte magát építette. A futómű görgők és a lánctalpak adtak némi fejtörésre okot, de ez is csak addig tart, amíg az ember ki nem találja a helyes összeállítási sorrendet. Az útmutató nagyon gyakran nem partner ebben. A szemenkénti lánctalp összeillesztésekor mindig megfogadom, hogy soha többet ilyesmit, amit persze sosem tartok be. Egy láncszem összesen 2 darabból áll, a szóban forgó típusnál továbbá figyelni kell arra, hogy van jobb- és bal lánctalp is. Sajnos nem lehet felcserélni őket - építés során figyelni kell, hogy melyik sor melyik oldalra kerül. Én a magam részéről 2-3 nagyobb darabot szoktam összeállítani, amíg köt a ragasztó nagyszerűen lehet formázni, a belógásokat megfelelően imitálni. Kb. egy nap száradás után már merev lesz, ekkor már elkerülhetetlen a törés, elpattanás.


Úgyhogy általában hagyom, hogy a járművön magán kössön meg az összeállított lánctalp, a teljes száradást követően pedig még a festés erejéig levehető legyen.

Anélkül persze, hogy megsérülne, vagy esetleg elpattanna valamelyik feszítő görgő – vagy az oldal köténylemezeknek valami baja esne. Ezeket is célszerű pont ezért utólag rögzíteni a páncéltesten.





A festés során az alapszínhez a Vallejo 70.821 Ger. C. Beige WWII -sárgásbarna/bézs színét használtam. Ezt ködöltem meg némi fehérrel és árnyékoltam meg a Vallejo 71031 „Middlestone” sötétebb sárgásbarnájával, hogy elérjem a legvilágosabb és legsötétebb tónusokat. Alapvetően nem vagyok egy „színmoduláció”-párti makettező, nem tetszenek a rajzfilmszerű effektek, sem a mindenféle valótlan színű „marcipán tankok”. A modulációt megfelelően ötvözve a hagyományos zenitális árnyékolással viszont egész klassz eredményt lehet elérni.


Amennyiben később lakkozzuk, érdemes kissé túleffektelni a tankot, mert az azzal, hogy a lakk egységes fénytörést ad, komplett árnyalatokat tüntet el a felületről.

Én repülőknél ezzel nagyon sokszor befürödtem. Általában mindig megijedek, hogy sok lesz a fényeffekt, de a lakkozás után mindig tökéletesen beáll a szín- és fény balansz. A foltozás a Vallejo 71092 Medium Olive zöldjével, és az AK Real Color RC074-es Dark Brown – vöröses barnájával készült. A lakkozás a Tamiya félfényes akril lakkjával folytatódott. Mivel a kedves megrendelő koszolást nem, illetve csak nagyon keveset szeretett volna a járműre, csínján bántam a weathering—eszközökkel. A lánctalp az AK „dark tracks” színével készült, ezen aztán a tubusos AK-True Metal acél-és gunmetal olajfestékkel, illetve puha grafitceruzával emeltem ki az éleket. A görgősor AK-pigmenteket, majd az AK olajalapú „Eart effects” sárfelverődéseket kapott. A páncéltest felső részére az AK „White Spirit” higítójával az Abteilung Light Mud olajfestékével vékony világos porréteget imitáltam. Tudom, hogy manapság ezer hasonló termék van raktáron, és nagyon gyakran elhangzik az az érv is, hogy a White Spirit valójában ugyanaz, mint a festékboltokban ugyanezért az árért kb. 10X nagyobb kiszerelésben kapható lakkbenzin- vagy szintetikus hígító.


Két éve használom, de bátran kijelenthetem, hogy az illatán kívül semmiben sem hasonlít az ipari cuccokra.

Sokkal barátságosabban viselkedik a már felfújt akril rétegekkel. Sima H-100 ipari hígítóval nem egyszer jártam úgy, hogy az AK, Vallejo- vagy Tamiya festék- és lakkrétegeket megmarta, bemattította. Az összetevőket nézve a flakon oldalán kiderül, hogy sokkal többféle oldószert tartalmaz. Enamel festékeknél ez a kilencvenes években vagy a kétezres évek legelején még nem volt probléma, amikor minden második ember Humbrolt vagy Revell olajakat használt, de manapság azért a finomabb összetételű és érzékenyebb akrilfestékekkel okozhat némi galibát.





A White Spirit segített továbbá a „megfolyás” effektekben a tank oldalán, elején és hátulján. Felhasználásra került az AK „Streaking Grime” és „Dark Streaking Grime” terméke, amelyekkel rozsdaszerű vagy sötétebb csíkokat lehet „folyásirányban” imitálni, valamint a „Rain Marks for NATO Tanks” fantázia elnevezésű ugyancsak olajalapú, világosabb weathering effektje is. Ezeket a „fűrészes végű” AK weathering ecsettel oszlattam szét a megfelelő formára, a már említett White Spirit higító segítségével. A kipofogók Abteilung és AK rozsda-pigmenteket kaptak. A chipping/kopás hatásokat Vallejo gunmetal és acél színű festékekkel sikerült, némi szivacs segítségével elérni.


Mindezeket módjával használtam, mivel a szóban forgó tank a dobozgrafika és a feliratok tanúsága szerint ez egy 1945. júliusi gyártmány lett volna, magyarul nem készült el a háború végéig. Ebből kifolyólag nem valószínű, hogy léteztek volna teljesen leamortizált, szétrozsdásodott, kopott példányok.




A jármű teljesen "out of box" késszült, azaz gyakorlatilag semmi feljavítást nem használtam hozzá a dobozban lévő fotómaratásokon kívül. Ami engem teljesen megdöbbentett, az a toronygéppuska teljes elhagyása volt. A készlet tartalmaz ugyan két MG34 „Panzerlauf” géppuskát, de mind a kettő az alsó lövegállásba beszerelhető. A torony búvónyílása körül futó vezető sínt ugyan adja a készlet, de az összerakási útmutatón ez sem szerepel. Maga az állvány és a fegyver nem is volt a dobozban.


Elképzelhető, hogy a háború vége felé egyre inkább elhagyták a tankokról?

Összegezve a fentieket, egy remek késői Tiger II. építhető a Hobby Boss készletéből. Szerencsére a háború végi hasonló járművekből más gyártónál is túlkínálat van, illetve amennyiben feljavítani szeretnénk, erre a célra bőségesen áll rendelkezésre fotómaratás és gyanta kiegészítő is.





Építő: Blazsek Attila

Makett: Hobby Boss Pz.Kpfw.VI Sd.Kfz.182 Tiger II - Henschel July-1945

Méretarány: 1:35

Gyártó: Hobby Boss


518 megtekintés0 hozzászólás